Április 29-én mutatta be a Gárdonyi Géza Színház Páskándi Géza drámáját

A Vendégség modellértékű tézisdráma. Szereplői: a hatalom, a tartótiszt, az ügynök és a besúgott, a primitív, besúgó és a kifinomult, értelmiségi áruló minden történelmi periódusban, hatalmi viszonyrendszerben személyekre, nevekre cserélhető.  Ezért általános, örökérvényű Páskándi Géza drámája –vallja Blaskó Balázs, az előadás rendezője.

 Kíváncsiak voltunk, az előadás szereplői mit gondolnak a műről, az előadásról és saját figurájukról:

Kelemen Csaba – Dávid Ferenc

Mit tartasz az általad megformált szereplő legfontosabb tulajdonságának?

 Dávid Ferenc valóságos személy volt, unitárius püspök, az ő elárultatásáról van szó a darabban, s ő méltósággal tudja viselni a reá mért sorsot. S még egy besúgót, egy esendő, lelkében nagyon - nagyon alacsony szinten lévő embert is szeretni tud. Én azt hiszem, hogy az egyik tanulsága az előadásnak, illetve a darabnak, hogy a legnehezebb helyzetekben is meg kell tudnunk bocsájtani.

 Mit mond számodra a darab?

 Nem annyira az egyházakon és a hiten belüli differenciákat dolgozzuk fel az előadásban, inkább az domborodik ki erősen, hogy micsoda lehetetlen, nonszensz és abszurd helyzet, hogy valakik - akár kényszerből, akár önként - vállalják a besúgást, vállalják a másik ember megfigyelését. Még akkor is abszurd helyzet ez, ha néhány szempontból elfogadható és magyarázható talán. Rendkívül izgalmas a darab, s sajnos az a baj, hogy az a problémakör, amelyet boncolgat, még mindig aktuális.  Olyan jó lenne már, ha azt mondhatnánk végre ki közösen, hogy ez a darab már nem aktuális. Jó lenne tisztába tenni a múltunkat, mint ahogy tisztába tették a körülöttünk levő országok. Nem kell senkit bántani, nem kell senkit elítélni, de azért azt tudnunk kell, kik voltak a besúgóink.

 Nagy András - Socino

 Esetleg találkoztál már olyan típusú figurával az életben, amelyet most megformálsz ebben a drámában?

 Pontosan ilyen figurával nem, s ilyen nyilvánvaló helyzettel sem. Mi kisvárosban éltünk, Füleken, ott azért nem volt ez a probléma annyira jellemző … Tudtuk, hogy ki kicsoda, hallottunk ezt-azt, de különösebben nem volt meghatározó ez a dolog. Aztán – ez most, a próbafolyamat alatt is sokszor elhangzott - rögtön a rendszerváltozás után külön kiadásban megjelent az összes III/III –as ügynök és tartótiszt neve.  Rögtön kinyomták. S ezzel ott húztak egy határvonalat, és nem lehetett tovább sumákolni. Ha benne akart valaki maradni a politikában, vagy a gazdasági életben, ezzel a tudattal kellett próbálkoznia.

 Milyennek találod a darabot, s mit gondolsz a szerepedről?

 Számomra az a legizgalmasabb, ahogy mindenkinek a relatív igazsága, a hitnek az igazsága, a törvénynek az igazsága, a hatalomnak az igazsága, a nőiesség s a besúgás igazsága ütközik. Ez roppant izgalmas. S az is, hogyan alakul ki végül egy hitbéli barátság Socino és Dávid Ferenc között. Én emberinek tartom ezt a Socino-t. Nekem nem az a mocsok, aljas, alantas besúgó. Ő egy hittudós. Egy hittudós, aki talán túl okos, túl kombinatív. Beleszalad egy olyan csapdába, amit nem lát előre. A hatalom akarja a szálakat mozgatni, de ő, én úgy gondolom, nem nagyon akarja úgy istenigazából elárulni Dávid Ferencet. A hatalom olyan, amilyen, ezek jönnek-mennek, - ezt tudjuk, a mai világban is - és lehet, hogy az adott helyzetben ő a kivárásra akar játszani.

 Reiter Zoltán – Blandrata György

 Mit gondolsz a darabról, s a figuráról, akit alakítasz benne?

 Azt gondolom, hogy Páskándi egy olyan darabot írt, ami egyrészt igaz volt akkor, amikor játszódik, másrészt személyes igazsága van megírója életét illetően, de igaz valószínűleg a világtörténelem minden pillanatában, mert mindig voltak hatalmon lévők, mindig voltak árulók és mindig voltak besúgók. Úgy tűnik, ez nem változik, mindig figyel valaki valakit, mindig valaki valakit följelent, bemószerol.

Ebben a darabban minden szereplőnek megvan a saját igazsága, a maga igaza. Blandrata taktikus. Okos. Diplomatikus. Tisztában van azzal, hogy itt mi történik, de úgy gondolja, hogy a cél érdekében most lapítani kell, s a jelen helyzetben kell tudni mozogni és érvényesülni. Ilyen fazonok mindig voltak. Ilyen szürke eminenciások a háttérben, akik talán veszélyesebbek, mint azok, akik elől vannak, akikre mutogatnak.

 Várhelyi Dénes – Dávid Ferenc veje

 Miben látod az általad játszott figura legfontosabb jellemvonását?

 Racionális ember. Becsüli, tiszteli az apósát. Ebben a szerepben az én dolgom megpróbálni lerángatni Dávid Ferencet a fellegekből a földre, s felnyitni a szemét.

 Nagy Adrienn – Mária

 Milyennek tartod azt a nőt, akit megformálsz?

 Ösztönös figura. Nem gondolkodik bonyolultan.  Érdekből cselekszik. A karakterem az egyetlen nő a darabban. Szegénysorból származó, egyszerű, tanulatlan cselédlány, aki helyzetéből fakadóan a létra legalján helyezkedik el. Mélységesen megalázva érzi magát a testi- , szellemi-  és lelki kiszolgáltatottságban, A darab folyamán komoly személyiségbeli változáson esik át. Nőiségét eszközzé téve elhatalmasodik a férfiakon és ő válik fő besúgójukká. Hatalmat kap a rábízott két férfi megfigyelésével, s az érzelmeket lefojtó, kegyetlen "fegyőrré" változik. A besúgó besúgójává válik.

Mi szerinted a Vendégség  fő mondanivalója?

A darab üzenete számomra a saját elveink mellett való kitartás, hit, és annak kitartó képviselése, akár bukásunk, árán is.

 STÁBFOTÓ

Blaskó Zsófia

Fotó: Gál Gábor