Gondolatok a színházról

2015. december 22. 13:53 - Blaskó Zsófia

Eugene O'Neill: UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA (Gárdonyi Géza Színház)

Előadáselemzés

Eugene O'Neill:
UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA
Fordította: Vas István
A Gárdonyi Géza Színház előadása
Bemutató: 2015. 10. 30.

Eugene O'Neill, egyik legutolsó, erősen önéletrajzi ihletésű drámájában, a már anyja, apja és fivére halála után, 1939 és 1941 között íródott Long Day's Journey into Night – ban visszanéz fiatalkori önmagára, s családja életére. Edmund alakját saját fiatalabb önmagáról formálja. (Számomra mellbevágó felismerésként hatott, hogy a darabbeli halott kistestvérnek viszont a saját nevét, a Eugene-t adta, így egyik utolsó művében voltaképp önmagát temette el.)

A rendezés ebből a „múltba visszanézésből” indul ki, s a díszlet is erőteljesen szolgálja ezt a koncepciót.

A játékteret a köd, a lebegés vízióját keltő, jól világítható, fehéres-szürke, tüllszerű drapériából készült függöny öleli körbe, maga a játszóhely pedig több részre tagolódik. Egységes, szürke színben láthatjuk a forgószínpadra felépített, emeletes, stilizált házbelső néhány helyiségét és bútorzatát, valamint a középen fölvezető lépcsősort, s a hátsó csigalépcsőt. Ebből a szürkeségből csak egy (szintén stilizált) zongora fehér körvonalai emelkednek ki - melyet az egyik emeleti szobában helyeztek el. A színpad előterében, a tulajdonképpeni nappaliban, ahol a tulajdonképpeni történet, a család közös élete zajlik, valósághűek a tárgyak: balra asztal néhány székkel és egy karosszékkel, jobbra hintaszék, kisasztal, alacsony ülőke. A jobb portálban jelzésszerűen mutatja a teraszt egy fonott kanapé. (Ezt a teret csak egyszer használják játékra, a második felvonás végén, amikor az apa a hazatérő, részeg Jamie -vel való találkozást elkerülni akarván, oda ül ki levegőzni. Az aktív játéktérben a színészeknek ügyelniük kell arra, hogy ennek vonalán belül maradjanak, ne lépjék át a láthatatlan határt, hiszen akkor a nézők számára nem lesz a tér-beosztás értelmezhető.)

A közönséget nyitott színpad fogadja, a díszletből fénnyel kiemelve egy íróasztal, s egy férfi alakja – akiről később nyilvánvalóvá válik, hogy a darabbéli Edmund, idősebb korában, tehát tulajdonképpen maga O’Neill. Az előadás kezdetekor zongorajátékot hallunk, mely érzékelhetően a férfi emlékezetében merül fel. A zongorajáték mindig azonos ponton akad meg, az ominózus ütemet többször ismételve – mint mikor valaki gyakorol egy zongoradarabot, s mindig ugyanazon a helyen rontja el (ez az effektus a későbbiekben is fontos dramaturgiai jelentést kap) E megtört dallam idézi fel a múlt történéseit. A férfi keze nyomán kattogni kezd az írógép – és megkezdődik az időutazás.

A színpad körbefordul, s máris a Tyrone - család nappalijában találjuk magunkat. A színen nincsenek ajtók, falak - a szereplők tulajdonképpen a múlt homályából lépnek elő.

Az események mindössze egyetlen nap alatt játszódnak le, de ebbe a napba négy élet addig megélt drámája sűrűsödik.

12184019_922396644515324_167067085429157080_o.jpg

Tóth Levente, Nagy András, Saárossy Kinga, Kelemen Csaba

Már maga a díszlet is rendkívül érdekes módon mutatja a ,,minden mindennel összefügg” elvét, s hogy mennyire szövevényes az a rendszer, mely ezt a családot összeköti. Minden átlátható, külön-külön értelmezhető, semmi nem rejthető.

Rendezői elgondolás, hogy miközben az alsó szinten adott jelenet megy, meghatározott pontokon látjuk azt is, mi történik odafent. Pontosan tudjuk, hogy Mary, az anya mikor milyen állapotban van, mit tesz és ehhez képest milyen a viselkedése, mikor lejön a földszintre. Pontosan tudjuk, hogy a morfium hatásának mikor mely stádiumában áll.

A családtagok közül mindenkinek megvan a maga külön tragédiája, s mindegyikük devianciájának voltaképpen érthető okai vannak, vannak „mentségeik”:

James - t, az apát nagy szegénységben töltött gyerekkorának tapasztalatai teszik fösvény felnőtté, s veszik rá arra is, hogy színészi tehetségét aprópénzre váltsa.

Mary, az anya boldog gyerekkort, s egy esetleges zongoraművésznői karriert hagy ott, amikor nagyon fiatalon férjhez megy. Nem érzi jól magát a férje számára otthonos színházi légkörben, sokat van egyedül az utazótársulat turnéi során. Másodszülött kisfának halála, s főként a következő szüléskor fellépő betegség miatt felírt morfium végzetes lesz számára. A kétéves Eugene haláláért önmagát vádolja, de Jamie –re is neheztel, aki hétévesen, mikor kanyarós volt, a figyelmeztetés ellenére bement a kisbaba szobájába.

Jamie, a nagyobbik fiú, apja árnyékában nő fel, színészként dolgozik ő is, de korántsem bír ugyanolyan tehetséggel, mint apja, s ez frusztrálja. Gyerekkorától érzi azt is, hogy anyja valamiért ridegebb vele, mint Edmunddal,  a nála 10 évvel fiatalabb öccsével.

12189280_922396034515385_747808085629948797_o_1.jpg

Tóth Levente, Nagy András, Saárossy Kinga

Edmundot anyja kiskorától fogva fojtogató szeretetben neveli, ez, és a nyomasztó otthoni légkör is oka lehet annak, hogy évekig világcsavargó volt, például tengerésznek állt. Az, hogy kiderül, TBC- s, meglehetősen nagy traumát okoz az egész családnak.

Az anya morfiumfüggő tehát, a család férfitagjai pedig meglehetős gyakorisággal néznek az italos pohár fenekére, akár a városka kocsmájában, akár „otthon” (amely tulajdonképpen csak egy nyaranta használt lak.)

A családtagok/figurák egymáshoz való viszonya bonyolult. Egyszerre szeretik és gyűlölik egymást. Szerelem, szeretet, költőiség, ragaszkodás éppúgy jellemzik a megformált alakokat, mint az egymást felőrlő, ismétlődő problémák, beteges ragaszkodás, egymástól való kiszolgáltatott függés, undor, megvetés, féltékeny gyűlölködés – az előadás szívbemarkoló utazás az éjszaka felé.

A színdarab, s az előadás a szereplők múltjának a jelenére gyakorolt hatását is vizsgálja. Elfojtott indulatok, eltemetett érzelmek törnek felszínre. A megjelenített sorsokat átélve sok néző rádöbbenhet, hogy egy másik ember viselkedését maradéktalanul nem érthetjük meg, amíg nem tudjuk, ki milyen indíttatásból cselekszik, s milyen tapasztalatszerzések nyomán, milyen élmények hatására vált olyanná, amilyenné személyisége formálódott.

A családot először reggeli után látjuk, amint az ebédlőből sorra belépnek a nappaliba.

A hangulat látszólag felhőtlenül vidám, de egyre jobban kitapintható a feszültség a családtagok között. Hamarosan megtudjuk, hogy az anya hosszabb szanatóriumi kezelésről, elvonókúráról tért vissza, s bár már két hónapja rendben van körülötte minden, előző éjjeli viselkedése mindenkit elgondolkodtatott. Kérészéletűnek bizonyul a viszonylagos nyugalom és boldogság. Mélyén már ott bujkál a gyanú. S hiába próbálják még saját maguk elől is elfedni az igazságot, s szinte tojáshéjon járkálnak egymás körül, ahogy múlik a nap, egyre bizonyosabbá válik: az anya újra teljesen el fog süllyedni a morfium ködében. Mindnyájukban egyre jobban eluralkodik a kétségbeesés, ki-kivillannak a hazugságok, az elgennyedt múltbéli „bűnök”, az elfojtott sérelmek felszínre törnek, s bár voltaképpen szeretik egymást, nem tudnak segíteni a másik baján, hiszen még a sajátjukon sem sikerül. E család története lefelé csavarodó spirál, amelyből már nincs visszaút. De felnyithatja a szemünket, és ösztönözhet arra, hogy saját életünkben ne söpörjük szőnyeg alá a problémákat, s idejében nézzünk szembe a mégoly komoly gondokkal is. A megjelenített történetet átélő, befogadó nézőt – természetesen különböző szinteken – eltalálja az előadás, hiszen szinte mindnyájunkat érintő problémaköröket feszeget. Az emberi kapcsolatok kiüresedése, s a valamiben való hit teljes elvesztésének problémája mellett például a függőség is (legyen az alkohol, vagy drog) napjaink egyik égető kérdése.

12109795_922395744515414_8624375948626148145_o.jpg

Saárossy Kinga, Kelemen Csaba

Az egymásra figyelés, a személyes emberi kötődés fontosságát érezhetjük meg az előadás során,

Érdekes megfigyelni, hogy más-más összetételű közönség hogyan reagál a színpadi történésekre. A Gárdonyi Géza Színházban ifjúsági és felnőtt bérletben is játsszák a darabot. A középiskolásokat és a felnőtteket egyaránt érezhetően megérinti a szereplők játéka, különösen az anya sorsa hat megrendítően.  A legfiatalabb, s a legidősebb, a nyugdíjas korú nézők e mellett kiemelten „vevők” a szövegben, s előadásmódban itt-ott fel-felbukkanó humorosabb momentumokra.  

A színrevitel a nézőteret és a színpadot elválasztó előfüggönyt nem használ, a színészek és a nézők között azonban nincs direkt kapcsolat.

A cselekményt idősíkon az étkezések tagolják, melyekről csak a dialógusokban tesznek említést, az ebédlőt, s az ott történteket nem látjuk. A darabbéli idő múlását a megfelelő jelenetek között minden esetben a színpad fordulásai jelzik, amelyek közben újra halljuk az írógép kopogását és a néha meg-megszakadó zongorajátékot (egy Chopin - etűd részleteit), mely jelzi, hogy az író képzeletében idéződik fel a jelenetsor. A színpad elején, középen, végig ott áll egy régi írógép, amely, még ha a színpad maga el is sötétül, világítást kap.

A színpadon kívülre tekintve jelenítik meg a szereplők a ház körüli területeket, mint például az első kertet, ahol az apa és idősebb fia a sövényen dolgozik. Hogy akkor mi történik a ház előtt, azt Mary és Edmund párbeszédéből tudjuk meg, akik a szobából, az ablakon át figyelik az eseményeket. Az ablakok egyik jelenetben sincsenek konkrétan kijelölve a térben.

A köd a dialógusok során, mint valamiféle nyomasztó betolakodó, sokszor említésre kerül.

A szereplők megjelenését, öltözékét illetően részletekbe menően rendelkezik a szerző. Az előadás ezeket meglehetősen tiszteletben tartja.

Mary fiatalos, még mindig vonzó, magas homlokát sűrű, hófehér haj keretezi, szemöldöke fekete. Egyszerűen öltözködik, de biztos érzékkel választja meg, hogy mi áll jól neki. Frizurája aprólékos gondosságra vall. Később - a harmadik felvonás elején: ..az a ruha van rajta, amiben a városban autózott, egyszerű, de elég drága holmi. Rendkívül jól állna neki, ha nem olyan hanyagul, majdnem slamposan viselné. A haja már nincs olyan takarosan felrakva. Kissé zilált, félrecsúszott. (Az előadás során a Mary - n tapasztalható változások legfontosabb külső jele az eleinte kontyba tűzött, egyre ziláltabb, ősz hajkorona, mely az utolsó jelenetre derékig érő zuhatagként omlik révedt alakja köré.)

James Tyron katonás tartású, arca kezd megtörni, de még mindig jóképű. Mesterségének bélyegét félreismerhetetlenül magán viseli, de semmiféle tudatos póz nem jellemzi. Egyszerű, igénytelen ember,de a színész megmutatkozik beszédén. mozgásának, taglejtésének minden öntudatlan szokásában. Ócska, készen vett ruhát visel.

Jamie, a nagyobbik fiú apjára hasonlít, de nincs meg benne annak tartása. A korai széthullás jelei mutatkoznak rajta. Ócska ruhát visel, amely azonban nem annyira kopott, mint Tyrone-é.

Edmund vékony és inas. Mindkét szülőjére, de leginkább anyjára hasonlít. Kisebb mértékben, de ugyanaz az idegesség jelentkezik benne, mint anyjában, Nyilvánvalóan rossz az egészségi állapota.

Az író részletes szerzői utasításokkal látja el a szereplőket is, szinte minden megszólalásuk előtt. Ezeket az instrukciókat a rendezés alapvetően figyelembe veszi, de jó néhány esetben felülbírálja őket, mint ahogy a terjengősebb jelenetek szövegét is megkurtítja, hol az erősebb drámai hatás, hol a könnyebb nézői befogadhatóság és az előadás pergőbb ritmusa érdekében – de csak olyan mértékig, hogy a darabra jellemző szerkezet (újra meg újra ismétlődik például az emlékek felsorolása, s a sérelmek felemlegetése) ne csorbuljon számottevően.

11013196_922396634515325_7267839851524740574_o.jpg

Nagy András, Tóth Levente

Az előadás szövege követi Vas István fordítását, de a dramaturgiai munka során a rendező a már nem használt, a mai fülnek idegen, vagy egyenesen érthetetlen kifejezéseket a szituációhoz illő, manapság használt, illetve közérthetőbb kifejezésre cserélte.

Pl. elpang miatta az étel = tönkremegy miatta az étel; Miért akarsz belógatni? = Miért akarsz átverni?; proszit = egészségedre; süsü lennék = gyagya lennék; le fog vágni (az ital) = ki fog ütni.

Nem hiába az író múltjából, saját lelkéből szakadtak ki a darab figurái: a karakterek nagyszerűen játszhatók.

A rendezés az anya tragédiáját állítja a középpontba, s nagyrészt az ő pillanatnyi állapota szabja meg a többi szereplő viszonyulásait.

Saárossy Kinga Mary Tyrone szerepében az apró rezdülésektől jut el az éjszakai bomlott stádiumba, patikamérlegen egyensúlyozva ki a figura különböző állapotait. Félelmei, kétségbeesett hadakozása önmagával, sokszor váltanak ki együttérzést a nézőben. A morfium ködében felerősödő múltba nézés, a boldog gyermekkor utáni vágy, a gyakran szélsőséges érzelmek ábrázolása hiteles. Az utolsó jelenet, mikor a kibomlott hajú ősz asszony a múltat fogadva el jelenné, szinte kislánnyá válik, megrendítő.

Kelemen Csaba megformálásában James Tyrone szívszorító, kétségbeesett szeretetet, szerelmet érez önhibáján kívül morfinistává lett felesége iránt. Emberi megnyilvánulásai miatt fösvénységéért sem lehet igazán haragudni rá, csak sajnálni őt.

Nagy András az önmagát kereső, meghasonlott, de kilábalni akaró embert ábrázolja erőteljesen Edmund figurájában. Az apjával való éjszakai, whisky - gőzös jelenetben meggyőző költőiséggel beszél a tengeren szerzett, misztikus élményeiről.

Tóth Levente Jamie-je a család „kivert kutyájaként”, elismerésre, szeretetre vágyva igyekezne megfelelni saját maga és a családtagok elvárásainak, de, mint ahogy hosszú évek óta már, ez az adott napon sem sikerül. Ahogy ez már esetében lenni szokott, minden ez irányú próbálkozása valahogy félrecsúszik. Az előadás egyik legerősebb jelenete, mikor alkohol fűtötte őszinteségi rohamában kegyetlen szókimondással ostorozza magát öccsével szemben elkövetett „bűnei” miatt.

Nagy Adrienn, a cselédlány, Cathleen szerepében maga a megtestesült, jóindulatú, jámbor butaság. Hanghordozása, kiszólásai humorral fűszerezik a puskaporos levegőt.

Az alakítások meggyőzőek, szépen kidolgozottak.

Az akusztikus hatások igen fontosak az előadásban.

A végig kísértő zongorajátékot csak egyszer látjuk megjelenítve, mikor Mary az utolsó jelenetben, már teljesen ködös, elborult állapotban, visszagondolva magát zárdanövendék korába, az emeleti szobában gyakorolni kezd.

Hangzó hatásként fontos dramaturgiai szerep jut az írógépkopogás már említett használata mellett a többször megszólaló ködkürtnek, mely gyötrő félelmet ébreszt Mary - ben:

„…gyűlölöm, nem tudok tőle egyedül lenni… figyelmeztet és emlékeztet, és folyton visszahív.”  

Az író az 1941-ben elkészült Long Day's Journey into Night –t zárt borítékba tette, s végrendeletében meghagyta, hogy az csak halála után 25 évvel kerülhet legkorábban nyilvánosságra. Végakaratát azonban kegyeletsértő módon, figyelmen kívül hagyták, röviddel elhunytát követően kiadták a kéziratot, s 1956 tavaszán, 3 évvel O’ Neill halála után Stockholmban, majd fél év múlva New York-ban is színpadra került az író családjának megrázó története.  Sidney Lumet rendezésében 1961-ben film készült belőle.

Magyarországon 1960-ban jelent meg a mű, Vas István fordításában, s legelőször a Nemzeti Színházban, 1963-ban került színre, Hosszú út az éjszakába címen.

Egerben a bemutatóra 2015. október 30-án került sor. A négy felvonásos drámát a Gárdonyi Géza színház két részben játssza. Az előadás – egy szünettel – valamivel több mint 3 óra.

Ez a hosszú utazás nehéz, sokszor tűrhetetlen feszültségű, de szép és felemelő élményt kínál a közönségnek.

Blaskó Zsófia
Fotó: Gál Gábor

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://teatrale.blog.hu/api/trackback/id/tr898191760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Gondolatok a színházról