Az új évad első bemutatójaként Andrew Lloyd Webber nagysikerű musicaljét, a József és a színes szélesvásznú álomkabát c. musicalt viszi színre a Gárdonyi Géza Színház.

Életét kisgyermekkorától átszövi a zene. Zenei általános iskolában, művészeti szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán diákoskodott. Az ezt követő időszakban tanított zeneiskolában, játszott szimfonikus zenekarban, vezetett amatőrszínpadot, rendezett, sőt színészként is dolgozott. A Színházművészeti Főiskola színházrendező szakával párhuzamosan pedig zeneelméletet, partitúra olvasást és zongorát tanult a Zeneakadémián. Goethe-ösztöndíjjal több hónapot töltött Berlinben a Deutsche Oper-ben, Götz Friedrich mellett… nem sok ez egyszerre egy embernek?

Az idő tájt már a Madách Színház tagja voltam, és tanítottam a Színművészeti Főiskolán. Koránt sem volt sok. Amikor az ember pályakezdő, óriási lendülettel beleveti magát a munkába.

Mivel zenéről volt szó, ha már a berlini éveknél tartunk, ott rengeteg mindent lehetett tanulni. Berlin zenei fővárosnak számított akkor is, és ma is annak számít - s nem csak az opera tekintetében. Friedrich mellett asszisztenskedtem, de többen is voltunk ott ezzel az ösztöndíjjal. Esténként színházba jártam, nem csak operát néztem, prózát is… nagyos sok mindent el lehetett lesni a majdnem három hónap alatt.

A lendületet és a színház iránti alázatot, ahogy önmagától, elvárja a környezetétől is. Mint ember, s mint rendező…

Azt gondolom, a színházcsináláshoz nem csak tehetség kell mindenki részéről, s nem csak alázat, de egyfajta energiaáramlás is. Ezt az energiát pedig mindig újra kell termelnie önmagában annak, aki színházzal foglalkozik. Minden próbához, minden előadáshoz, egyáltalán a színpadi léthez kell egy plusz energia. Egy plusz energiaforrás. Ha ezeket az energiákat az ember nem mozgósítja magában, amit tesz, az fáradt lesz, erőtlen. Nem jön le a színpadról. Érdektelenné válik. Hiába lesz meg esetleg szakmailag, nem jön át, nem válik átütővé. A zenés műfajokban, különösen a musicalben, az energiának még inkább sugároznia kell a színpadról a nézők felé, s talán ezt a legnehezebb elérni. Angliában, vagy Amerikában, a musicalek őshazájában a szakmát eleve úgy oktatják, hogy ehhez a létezéshez szükséges egy plusz energia. Mindig felfokozott lelkiállapotban kell tartania magát az embernek.

Ez az első rendezése Egerben. Most ismerkedett meg a társulattal, vagy voltak már korábban is benyomási az itt folyó munkáról?

Egerből sok mindenkit ismertem régebbről is. Miskolcon dolgoztunk együtt Safranek Károllyal például, aki ennek a színháznak is tagja volt, sajnos már nem él. Ő is hívott, hogy nézzek meg előadásokat. Aztán, ahogy az élet hozta, folyamatosan ellátogattam ide, ismerkedtem a színház munkájával. Mikor jött a felkérés, hogy itt dolgozzak, megnéztem a Kölyök c. musicalt, hogy valamennyire tájékozódjam arról, ez a társulat hogyan csinál zenés darabokat, miként létezik a színpadon. Időközben természetesen néztem prózát is. Valamennyire képben voltam, ahogy ezt mondani szokás.

Az, mikor az ember olyan helyen kezd el rendezni, ahol addig még nem dolgozott, mindig egy kicsit „lutri”. Rá vagy utalva az első benyomásaidra, s igazából csak a munkafolyamat során ismeri meg az ember a másikat.

Önnek mit mond József története?

József története igazi biblia történet. Nagy történet, nem véletlen, hogy Thomas Mann is feldolgozta. S mint minden nagy történet, a József is többrétegű. Nem csak a mesére érdemes figyelni, de arra is, hogy mi van a sztori mögött, s hogy ez mit jelent a számunkra.

Ebben a történetben megéljük a világ gonoszságát, a világ furcsaságát. József egyéniség, aki kiválik a többiek közül. Más, mint a többi, másfajta gondolkodást, különös tehetséget hordoz magában. Minden különös tehetséget hordozó ember sorsa nehéz, mert a többiek kiközösítik, kilökik maguk közül.

József története nem egy karriertörténet, hanem a különleges tehetség tömegből való kiválásának, majd azonosulásának története. Hiszen amikor József megbocsát testvéreinek, környezetét öleli magához. Ez nem csupán a megbocsájtás gesztusa. A különleges egyéniségnek kötelessége, hogy fölemelje az embereket, s ezzel jobbá tegye a világot.

A színes álomkabát csak egy eszköz, csak egy jelenség. Az, amit ő lát, és amit mindenkinek látni kell. Láthatunk valamit szürkének, és láthatunk egészen káprázatosnak és érdekesnek. Ez a lényeg, és ez az álomfejtés lényege is. Aki azt gondolja, hogy az álom csak egy álom és semmi más, az téved. Az álom sokkal több, az álom egy ember belső világának a legteljesebb megnyilvánulása.

Meg kell teremteni azt a világot, amiben ő, az ember, létezni fog.

A József számos színház színpadán bemutatásra került már, mindenütt hatalmas sikert aratott. Mik a készülő egri előadás sajátosságai? (Eltér valamiben a megszokott színreviteltől?)

Sok ága-boga van a musical műfajának. A József, Webbernek egy korai darabja, sőt talán az első. Magában hordozza azoknak a nagy daraboknak a csíráit – ilyen például az Evita, vagy a Jézus Krisztus Szupersztár - melyek a későbbiekben megalapozzák az ő világhírét. A József olyan, akár egy korai Mozart opera. Megvan benne minden, csak még egy kicsit kezdetlegesebb formában. A zsenialitással együtt ott vannak azok a vadhajtások, azok a zenei vonatkozások, melyek később már nem jelentek meg.

Nehéz dió abban a tekintetben, hogy akárcsak az Evitában, itt is narrációs dramaturgiával él a szerző. Narrációval mondja el, festi le, mit látunk majd. ,,Mi lesz, hogy lesz”…. ennek a „mi lesz, hogy lesznek” folyamatos mozgatása, megteremtése a rendező feladata. Kicsit hálatlan, mert azt kell megrendezni, amiről éppen beszélnek. Ám nem pontosan azt, valami mást is - és ez már rendezői látomás kérdése.

Ez nem egy drámai, hanem epikus anyag, akár Brecht-i értelmében is az. Elidegenített, elemelt. Van egy fal a történet és a néző között. Ez a „fal” a két narrátor, és a történet mesélésnek mechanizmusa. Azt kellett megoldani, hogy ez az elidegenedés és ez a távolságtartás ne legyen akadálya a műélvezetnek.

A József is egy olyan darab, ami több korosztályhoz szól. Jó választás ilyen szempontból. Egy nyolc-tíz éves gyerek már nagyon el tud merülni ebben a világban, s innentől kezdve szinte korhatár nélkül élvezhető és átélhető. Nagyon szeretem az úgynevezett családi darabokat, ami nem csak egy nemzedéké, ami mindenkit megérint. Ez a darab közelebb viszi az emberekhez a Biblia világát, s a néző rácsodálkozhat arra, hogy ez is egy emberi történet.

Blaskó Zsófia
fotó: Gál Gábor